A csoport alapító tagjai 1969-74 között kerültek kapcsolatba a barlangkutatással a VM Vass Imre csoportja révén. Ebben az időszakban a Mátyás-hegyi-barlangban folytak a kutatások Házi Zoltán csoportvezető irányításával. Emellett egyre több kutatótábor szerveződött az Alsó-hegy és az Aggteleki karszt területére, ahol a kutatásokat dr. Dénes György szakmai tanácsai szerint végeztük. 1973-tól a munkák a Baradla-barlangra koncentrálódtak. A feltárások és térképezések alkalomszerűek voltak, ennek ellenére a csoport sikerrel megbirkózott több nehéz szakasz (Vaskapu, egyes víznyelők, Labirintus és kisebb oldalágak) felmérésével. Tevékenységünk során egyre nyilvánvalóbbá váltak a hiányosságok, pl. a részletek bekapcsolását a Fő-ágra nem minden esetben tudtuk elvégezni, mert már hiányoztak az állandósított poligonpontok. Rendszeresség csak a hidrológiai munkákat jellemezte, melyhez a VITUKI adott némi támogatást. Egyértelmű volt, hogy komolyabb eredményeket csak gondosan megszervezett kutatásokkal lehet elérni. Míg a csoport egy része a klasszikus munkálatokat helyezte előtérbe, addig a többiek a speciális szakmai vizsgálatok elvégzését szorgalmazták. Az utolsó közös munka a Styx-Csernai-rendszer térképezésének beindítása volt, 1975-ben. A kedvező eredmények ellenére a Vass Imre csoport egy része felhagyott a Baradla kutatásával és új célul a szögligeti rendszer feltárását tűzte ki. A hivatalos különválás csak egy év múlva, 1976 szeptemberében következett be, az MKBT ekkor ismerte el önálló csoportként a Baradla kutatóit.

     Ebben az évben csoportunk tagjai Vid Ödön (az akkori csoportvezető), Végh Zsolt és Szilágyi Ferenc előadásokat tartanak az MKBT-ben az addigi kutatások eredményeiről. Munkánkat eleinte a VITUKI támogatásával folytattuk (ez természetesen csak a megfigyelések legalizálására vonatkozott), rövidesen azonban hathatós szakmai segítséget kaptunk a debreceni KLTE Ásvány- és Kőzettani Tanszékétől, ahol Kozák Miklós irányítása mellett számos geológiai témájú kutatás veszi kezdetét. Ennek eredményeként már az első évben sikeres dolgozatok készültek el, melyek az OTDK-án kerültek nyilvánosság elé.

     A legnagyobb minőségi változás 1978-ban következett be, amikor a MÁFI megkezdi az Aggtelek-Rudabányai-hegység rendszeres kutatását. Sok esetben sikerült a csoport munkáját ehhez a programhoz igazítani. A MÁFI Észak-magyarországi Osztály vezetője, dr. Nagy Elemér igen hathatós támogatást biztosított az egyes munkák elvégzéséhez. Emellett olyan neves kutatók is bekapcsolódtak a csoport tevékenységébe, mint Kovács Sándor, Detre Csaba és Mihály Sándor. A javuló munkaviszonyok és a növekvő adattömeg lehetővé tette egy átfogó munkaterv kidolgozását, mely végleges formáját 1980-ban kapta meg. Az ekkor már Szilágyi Ferenc vezetésével folyó kutatások arra inspirálták a csoportot, hogy az eredményeket nyilvánosságra hozza, s 1982-ben elkészül a monográfia terve…..

     A csoport - a többi barlangkutató csoporthoz hasonlóan - munkája során számos problémával került szembe. Legfontosabb ezek közül a kutatások anyagi feltételeinek biztosítása. Bár a laboratóriumi munkák és speciális vizsgálatok már legálisan történhettek, az alapvető fenntartási költségek biztosítása energiáink nagyobb részét kötötték le. Igen hátráltatta a kutatásokat az a tény, hogy a területfenntartó és kezelő szervekkel általában csak ideiglenesen sikerült megállapodásokra jutni, így a rendszeresen fellépő problémák és ellentétek együttesen több éves kiesést okoztak. Speciális gondunk volt a csoport területi megosztottsága: tagjaink jelentős hányada Várpalotán, Szolnokon, Debrecenben, Miskolcon lakott és dolgozott, ami komoly szervezési feladatokat jelentett. A csoport létszáma ebben az időben (1986) 23 fő volt.    

Igyekezz Gyuri! Még 22 évet kell megírnod.