A Baradla-barlang

A régóta ismert Aggteleki-cseppkobarlangot ősi néven Baradla-barlangnak nevezzük. A Baradla egyes részeinek külön elnevezései vannak (pl. Domica, Retek-ág, Vörös-ág stb.) .
A Baradla név eredetére vonatkozóan több elképzelés is született. Raisz Keresztély a Baradla nevet a pára ,páradló szóból származtatja olyan értelemben hogy a páradló szó P betüje idővel B-vé O betuje pedig A-vá módosult.
Vass Imre viszont inkább a barátlak összetett szóból próbálja a mai nevet levezetni, arra a néphagyományra hivatkozva, hogy ezen a tájékon hajdan remeték, öltözetre nézve barátok laktak. Az igazságot minden bizonnyal Dr. Dénes György magyarázata közelíti meg, miszerint a Baradla elnevezés a szlovák nyelvben ma is élo "bradlo" szóból származik.
Jelentése : sziklaszirt ,sziklák. A bradlo-bradla szóból minden eröltetés nélkül adódik a mai Baradla név, amely csupán egy magánhangzóval bővült , ami általános jelenség a magyar nyelvben az idegenből átvett szavaknál.

A Baradla úgyszolván ősidőktől kezdve ismert barlang volt. Történelem előtti lakóinak emlékeit ásatási leletek őrzik. Hogy később, lakatlan korszakaiban is ismeretes volt a vidék népe előtt, arról a környék mondavilága beszél. A Baradlát sohasem kellett mesterségesen feltárni. Bejárata , amelyet már az ősember is ismert, utat nyitott a hosszú föld alatti folyosók felé. Csupán be kellett járni és megismerni a barlangot (ez a mai napig folyamatban van) . Az Aggteleki-barlang első nyomtatott, írásos említésére Dr. Dénes György bukkant rá, Bél Mátyás latin nyelvű művének a Notitia Hungariae novae historica geographico-nak 1742-ben megjelent IV. kötetében. A barlang első részletesebb ismertetését Towson Róbert angol utazó adta közre, aki 1793-ban járt Magyarországon. Ugyancsak 1793-ban látogatta meg a barlangot Teleki Domonkos, aki a barlangról megemlíti , hogy 12 üreget számlát meg , és hogy sok ember koponya látható benne. Ebben az időben az Aggteleki-barlangnak már olyan sok látogatója volt, hogy széles körű hírnévnek örvendett nem csak hazánkban, hanem az ország határain túl is. Ezt mutatja hogy 1794-ben Sartory József bányamérnök alaprajzi térképet is készített róla.
A térkép gondos munkával készült, pontossága megfelel kora követelményeinek. Ez a térkép nem csak a Baradla első rajza, hanem az egész világon az eddig ismert legelső mérnök által szerkesztett barlangtérkép volt. Sartory József egész a Vaskapuig mérte fel a barlangot. Az első részletesebb munkát a barlang felméréséről Raisz Keresztély 1801-ben kezdte meg, munkája 1807-ben jelent meg, német nyelven. Benne először ismerteti a környék karsztjelenségeit, foglalkozik a cseppkövek képződésével, ezután rátér a barlang ismertetésére. Az Ő térképe is csak a Vaskapuig ábrázolja a barlangot, itt a víz útját állta. A Baradla egyes részeit és cseppkőalakzatjait elnevezte, részben a már meglévő népies hagyományneveket használta fel, részben a Sartory-féle anyagra támaszkodva, végül pedig maga is kitalált új elnevezéseket. Ezt követően a barlangot " Tudományos Gyűjtemény" 1820. évfolyamában Balogh Pál írja le . Leírásából megtudjuk , hogy a barlang bejárása nem nehéz, mert 1806 óta utakat, lépcsőket, hidakat, és karfákat készítettek. Ezek voltak hazánk első épített idegenforgalmi létesítmények. A barlang történetében a legfontosabb esemény Vass Imre Gömör megyei főmérnök felfedezése volt. Vass Imre már 1821-ben megpróbált áthatolni a Vaskapun, azonban a magas vízállás ebben meggátolta, és meg kellett elégedni azzal a megjegyzéssel, amelyet az oldalfalra írt: 1821-ben eddig és nem tovább Vass Imre. Az 1822, 1823, 1824-évi szárazsággnak köszönhetően a Vaskapu víze leapadt így Vass Imre számára megnyílt az út az "új barlangba" amelyet a mai Színpadig bejárt. A Baradla életében korszakalkotó felfedezés után Vass Imre felmérte a barlangot. Munkája 1831-ben készült el ami nagy elismerést aratott. Sajnos az ezt követő időben rengeteg sebet ejtettek a barlangon, nagy mennyiségű cseppkövet vittek el s a fáklyák füstje is maradandó károkat okozott. A barlang szépségének megőrzésére indult az a mozgalom, amelynek eredményeként 1881-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület kezelésébe került a barlang. Ebben az időben végezte Nyáry Jenő híres régészeti ásatásait. 1885-ben felvetődött egy új bejárat kialakításának gondolata, hogy a turista ne legyen kénytelen a barlangi utat visszafelé is megtenni. Münich Kálmán iglói bányamérnök 1886-ban felmérte és feltérképezte a barlangot , a következő évben a " Nehéz út " nevű szakasz kikerülésével új átjárót nyitottak , valamint tovább tágították a Vaskaput. 1890-ben elkészült a vörös-tói bejárat. Ebben az időszakban folyamatosan nőt a barlang látogatottsága. Az első világháború alatt, és az azt követő zavaros időkben szinte semmit nem lehetett tenni a barlangért, s minden berendezés romlásnak indult. Mégis ebben az időszakban történt a század első felfedezése . Kafka Péter főmérnök és társai 1922-ben megtalálták az addig ismert rész folytatását, a Színpad-teremnél . Ez egy kb. 500 méter hosszú ág. 1923-ban felmérték az új szakaszt, s megállapították , hogy ennek a végében aránylag könnyűszerrel lehetne a jósvafői forrásvölgyből új bejárati tárót törni. 1927-1928-ban Kafka Péter és támogatói a Farkastorok völgyből vízszintes tárót fúrtak a legújabb feltárt szakasz végébe, ezzel elkészült a Baradla ma is használatos jósvafői bejárata. Az új bejárat elkészültével jelentősen megnövekedett a látogatók száma. Azonban a 1930-as évek elejére a látogatottság újra visszaesett . Sajnos a támogatások is jelentősen csökkentek. A barlang a Magyar Turista Szövetség kezelésébe került. Ugyanebben az időszakban a barlang tudományos kutatásában jelentős eredmények születtek. Dudich Endre egyetemi tanár, kiváló biológus 1929-ben és 1930-ban rendszeresen tudományos alapossággal feldolgozta a barlang természetrajzi sajátosságait, elsősorban a barlang élővilágát. Az 1930-as években a barlang feltáró kutatása is újabb lendületet vett. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület keretein belül lelkes és ügyes barlangkutató gárda nevelkedett, akik a Baradla továbbkutatásával is sokat foglalkoztak . Így a BETE barlangkutatóinak (Kessler Hubert, Sandrik József) sikerült 1932 augusztus 21-én elsőnek átjutni a Styx-patak alacsony mennyezetű szifonos folyosóján a barlang szlovákiai szakaszaiba. Ezzel végre bebizonyították, hogy a már korábban is a Baradlához tartozónak vélt Domica valóban a Baradla-barlangrendszerhez szervesen hozzátartozó , összefüggő ág. Ugyanennek az évnek augusztus 23.napján pedig Jaskó S., Pálffy Gy.,Sandrik J., és Stokker J., felfedezték a barlang egyik legnagyobb oldalágának , a Retek-ágnak a mintegy 1000 méter hosszú addig ismeretlen folytatását. A BETE kutatói a Baradla denevér-ági , történelmi időkben eltömődött bejáratát is kibontották. A barlang egyik keskeny, de hosszú mellékágának , a Törökmecset-ágnak a bejárásával és felmérésével ugyancsak eredményesen növelték az ismert szakaszok hosszúságát. A Magyar Turista Szövetség a Baradla új gazdája, nagy lendülettel látott hozzá a barlang rendezéséhez. Az új barlangigazgató Kessler Hubert irányításával megindultak a barlangrendezési munkák melynek eredményeképpen 1935 nyarán kigyuladtak a barlang első villanyreflektorai is. Ebben az időszakban újra jelentősen növekedett a barlang látogatottsága .
A második világháború a Baradlát nagyon megviselte.
A közeli községek lakossága szinte teljes egészében a biztonságot nyújtó barlangüregekbe menekült, vitték magukkal bútoraikat , háziállataikat , azok takarmányát. Így egy cseppet sem kell azon csodálkozni hogy a háború után a barlang siralmasabban nézett ki mint valaha. A felszabadulás után több kezelője is volt a barlangnak . Révész Lajos, majd Dancza János barlangigazgató irányításával folytak a helyreállítási munkálatok. Újra lett villanyvilágítás kitisztították a folyosókat. Jelentősebb intézkedés az Aggtelek-Jósvafő közötti felszíni táj természetvédelmi területté nyilvánítása volt. Az ezt követő időszakban folyamatosan építették a barlang járdáit, új utakat ,hidakat emeltek. Ebben az időben alakították ki a Hangverseny-termet is. Nagy lendületet kapott az eddig ismeretlen barlangrészek felfedezése is, pl.: Meseország, Alsó-barlang, A barlang feltárási története még nem zárult le hiszen napjainkban is jelentős kutatások folynak az eddig még ismeretlen részek felfedezésére.